Szia Emike! Nagyon boldog vagyok, hogy sikerűlt regisztrálni. Ez az első oldal ahol el fogadták a regisztrációt. Nagyon sokszor meg látogatlak,de nem tudtam üzenetet hagyni, nekem a G-portál nagyon bónyolult, de a leg szebb közösségi oldal. Köszönöm hogy itt lehetek. Üdv Etus.  |
Kedves Emike!
a látogatásaidat.
Marcsi - www.marcsi75.gportal.hu
Kicsit megújítottam az oldalamat, hogy érdemes legyen odakattintani.
Remélem hamarosan én is tudok bannerezni, akkor majd kiteszlek. |
Szia Emi!
Amikor megláttam ezt a képet, az evangéliumod jutott eszembe és gondoltam, elküldöm neked.
csenerezi
Nagyon köszönöm drága Marcsikám!!! |
Szia Semilin! Nagyon szép és tartalmas az oldalad.
Benne lennél egy bannercserébe?
Szeretettel üdvözöllek
Rosana
|
Szia Emike.
Szeretettel küldök egy verset,nem valami vidám,de nekem nagyon tetszik.Szép estét.Edit
""Oly furcsák vagyunk mi emberek, a lelkünk sír az ajkunk nevet,
Egymásról azt hisszük, hogy boldog talán, s irigykedünk egy vidám szaván...
Azt hisszük, ha a másik szeme ragyog, gondolatai tiszták, szabadok,
S nem vesszük észre, dehogy vesszük észre, hogy könnyei égnek csillogó szemében.
Hazugság az egész életünk, mert akkor is sírunk, mikor nevetünk...!"
|
|
A múltkori félreértésem miatt fogadd tőlem szeretettel! :-) |
Szia Emi!
Na, sikerült feltennem egy képet. :o)
Igaz kétszer is, de azért ez már haladás. :o)
csenerezi (Marcsi)
|
| Emike idáig is követtelek!!:-))Gratulálok nagyon szép itt minden!Ügyes vagy!Feri |
| Szia Drága Emilia! Találtam egy szép idézetet ami nagyon megfogott. Sok puszi Adri:))
"A szeretetnek nincs oka. Van. Támad. És ha valóban feltámad, kifogyhatatlan. Aki megérzi magában ezt az erőt, az szerény lesz. Van ereje felülemelkedni bármi veszteségen. A szerénység növeli az önbizalmát. Akinek van önbizalma, nyugodt. Egyre többet képes belátni, átlátni a helyzeteket, felfogni az összefüggéseket, beleélni magát a másik helyzetébe. Tehát mind könnyebb szeretnie: megengedi magának a mindent-megbocsátás őrült luxusát."
Kornis Mihály A szeretet teljes figyelem
|
Szia Emike.
Itt vagyok ujra jöttem gyönyörködni.Legyen szép estéd.
Edit |
| Drága Emikém ezt neked szánom ,sok sok szeretettel,én nem felejtlek el.puszika BÖBI
Most már örökre veled maradok!
Örömödben, magányodban, félelmedben, szomorúságodban.
Ha víz fölé hajolsz, ezután én akarok visszanézni rád.
Ha kígyó támadna meg, veled akarok lenni.
És ha terhedre leszek, a hátad mögé állok, ne láss engem,
de én ott akarok lenni, legalább az árnyékodban.
BÖBI BÖBI BÖBI BÖBI BÖBI |
| Mitchell Wilson Az ember megtesz minden tőle telhetőt. Ám van az értékelésnek egy másik síkja is. Ez személytelenebb: nem foglalkozik a szándékokkal. A kérdés egyszerűen ez: Csináltál valami tényleg fontosat? A válasz igen vagy nem. Kegyetlen mérce ez, de így mér a világ. Azt mondani, hogy mindent megtettél, valójában annak megkerülése, hogy erre a kegyetlen kérdésre nemmel kelljen válaszolnod. Ginever |
| Mitchell Wilson Az ember megtesz minden tőle telhetőt. Ám van az értékelésnek egy másik síkja is. Ez személytelenebb: nem foglalkozik a szándékokkal. A kérdés egyszerűen ez: Csináltál valami tényleg fontosat? A válasz igen vagy nem. Kegyetlen mérce ez, de így mér a világ. Azt mondani, hogy mindent megtettél, valójában annak megkerülése, hogy erre a kegyetlen kérdésre nemmel kelljen válaszolnod. |
„A barátság - ez a szent emberi kapocs - úgy oltalmaz a magánytól, a számkivetettségtől, a félelemtől, a mozdulatlanságtól, hogy énünket megkettőzi: két szem - egy látvány; két szív - egy érzés; két hang - egy gondolat; két test - egy lélek.”
Tatiosz |
| Finoman hullámzott a függöny, kora őszi illat lopódzott be az esttel a nyitott teraszajtón. Gyertyák lángja libbent finoman a szobában, ahogy a pajkos szél gyengéden elsuhant mellettük. Lágy zene szólt szívdobbanás-halkan, s félig telt borospoháron csillant a fény. Éjfélre járt…
A fekete-ezüst szárnyú angyal megült a korláton. Fejét félredöntve hallgatta a kiszűrődő zenét, majd finoman a teraszra ereszkedett, s belépett a szobába. Szárnyai áttetszővé fakultak, s a gyertyalángok földöntúli fénybe vonták alakját. Felvette a borospoharat, elmosolyodott, majd belekortyolt a fáradt rózsaszín, eperillatú rosé-ba. Lehunyt szemmel élvezte az ital selymes ízét, ahogyan felmelegítette a hűvös őszi éjszakai szélben elgémberedett tagjait. Finoman visszatette a kiürült poharat az asztalra, majd letérdelt az alvó alak mellé. Végigsimított arcán, s érintése nyomán kisimultak a gondterhelt ráncok a szépen ívelt homlokon. Majd felnyalábolta, s mintha egy törékeny kincset tartott volna a karjában. Gyengéden a kanapéra fektette, s puha angyalszárnyaival óvón betakarta…
Mikor a látóhatár alja rózsaszínesen felderengett, az angyal felállt, szárnyai melegét puha plédre cserélte, gyengéden homlokon csókolta az alvó alakot, kifordult a teraszra, s fellépett a korlátra. Még egy utolsó búcsúpillantás és –mosoly, majd szárnyait kitárva nekirugaszkodott a fakuló éjnek. Egy ezüstszélű fekete toll pedig belibbent a szobába, az üres borospohárba. A teraszajtó halkan csukódott mögötte…
Ginever |
[26-7] [6-1]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
Az
